Lukács Bettina vagyok. Papírjaim szerint tájépítészmérnök és a műemlékvédelem elszánt harcosa, civilben hobbifotós, katarzisvadász és fárasztó szóvicczsonglőr, de ha meghallom A Hívást, nem tétovázom, legyőzhetetlen szupererőmet segítségül hívva azonnal átváltozom, és színre lép a VándorWomen :)
Nem viccelek, nézzétek csak:
VándorWomen legendás hőstettei leginkább abban merülnek ki, hogy jobbnál jobb helyekről posztol fényképeket és történeteket, lehetőleg az otthon maradt barátok munkaidejében, hogy még nagyobb legyen a kontraszt. Kétes erény, de élvezi. :) .
A végzetes kórt 2009 októberében kaptam meg, egy toszkán városokat felölelő körúton. Jellegzetes tünetei az állandó talpviszketés és a minden előjel nélküli, hirtelen felindulásból elkövetett repjegyvásárlás, melynek gyakori kísérőtünete a heveny egy helyben ugrálás. Gyógymód nincs, de nem is vágyom rá.
Szabadidőm és spórolt pénzem nagy részét arra fordítom, hogy a világ nagy tortájából minél több szeletet elcsenhessek. Európa határait eddig még csak néhány alkalommal léptem át, de élményekben és kalandokban azért így sem volt hiány. 2013-ban főként a barátaim szórakoztatására létrehoztam a Betti on the way Facebook oldalt, most pedig úgy éreztem, megérett a helyzet egy komolyabb blog indítására. (Hogy valóban az kerekedik-e ki végül belőle, azt majd ítélje meg az utókor.)
Útitársaim változóak, barátokkal, párral és páratlanul is elindultam már. Nem félek a magánytól (hiszen miért is lenne egyedül az ember a nagy világban), de két dolog mindig elkísért: a naplóm és a fényképezőgépem, hű társaim a kalandokban. Segítségükkel fognak megszületni azok a blogbejegyzések, amelyek a múltbéli utazásaimról szólnak.
Az Útilapu menüpont alatt felsoroltam az eddig felkeresett helyeket. Ha úgy érzitek, hozzászólásban nyugodtan jelezzétek, miről szeretnétek minél előbb olvasni.
Gyertek velem! :)