La Orotavaba érve a legnagyobb kihívás a parkolóhely-keresés volt. Éjszaka érkeztem, és 5-6 kör megtétele után sikerült találnom egy félig-meddig szabálytalan, hangyányi helyet, ahová minden parkolási tudományomat bevetve (szőke nőről van szó, ne feledjük! a szerk.) egyetlen karcolás nélkül sikerült…

A pihenőnap után úgy éreztem, szívem és lábaim tetterőtől feszülnek, így nekivághatok a korábbra kigondolt Masca-túrának. Az előzőleg kitervelt stratégia szerint Santiago del Teideben hagytam a kocsit, majd átbuszoztam a túra kiindulópontjához, a "Kalózfalu" vagy "Az elfeledett falu" néven is…

Szóval az úgy volt, hogy jött egy villanás.  December vége volt, hideg, nyúlós, sötét… Azt, hogy januári napfény és tengeri szellő kell nekem, már szeptemberben eldöntöttem, de akkor még Vietnám kezdett el körvonalazódni (nyilván az is vávávává célpont), de reménybeli útitársaim menet közben…