La Orotavaba érve a legnagyobb kihívás a parkolóhely-keresés volt. Éjszaka érkeztem, és 5-6 kör megtétele után sikerült találnom egy félig-meddig szabálytalan, hangyányi helyet, ahová minden parkolási tudományomat bevetve (szőke nőről van szó, ne feledjük! a szerk.) egyetlen karcolás nélkül sikerült bepréselni magam és az autót. Advanced level kézifékkezelési bizonyítvány ajánlott, mert a legtöbb utca nagyon meredek. :) A szállásomat elfoglalván a város felfedezését másnapra hagytam. Egy hat fős szobába kerültem a lehető legkülönfélébb emberekkel. Az elrendezkesédi és tisztálkodási körök megtétele után leültem az udvaron naplót írni és kipróbálni az előző napon zsákmányolt szivart. Két slukk után eloltottam, tanulatlan tüdőm sehogy sem tudta értékelni az effajta művészetet. De kipróbáltam ezt is, pipa! :) 

Másnap jókor reggel elindultam, és nyakamba vettem a várost. A reggeli szellő napsütéssel lágyított friss levegővel seperte fel a szűk utcákat. A domboldalra épült városból fel-felderengett az alant elterülő Puerto de la Cruz és az óceán messze futó kékje. A Teide felhőpaplan mögé bújt - innen csak ritkán mutatja meg magát. :)

La Orotava rendkívül jó hangulatú, bájos óvárossal örvendezteti meg az ide látogatókat. 17-18. századi, részletgazdag faragású balkonos házai, templomai, kertjei és palotái, a patinás belső udvarok az egykor itt élő arisztokrácia mindennapi életét elevenítik meg.

Első utam rögtön a hely legjellemzőbb nevezetességéhez vitt, minden útikönyv, prospektus és szórólap ezt ajánlja az elsők között, ha idesodor az élet. Az 1632-ben épült Casa de los Balcones már nevében is sokat sejtet. A reklámfotók díszes erkélyeket, buja oázisként zöldellő, apró kanárimadarak énekével körbelengett belső udvart, faragott loggiákat ígérnek, és mindezt meg is kapjuk, azzal a hangyányit kiábrándító kiegészítéssel, hogy tulajdonképpen az egész ház egyetlen nagy múzeumshop. Amikor sikerült ez utóbbit leválasztanom, és a valóság egy teljesen más síkján kezelnem, akkor szökőárként borított be és húzott le magával a hely egyedi hangulata. Hirtelen azt kívántam, bárcsak itt ülhetnék egész nap, lassan imbolygó hintaszékben egy Marquez regényt olvasva. (A bőröndömben egyébként lapult is tőle egy könyv.) Jelen pillanatban sem tudok Marquezre ennél ideálisabb helyet kitalálni. :) 

 Utam innen a városháza előtti térre vezetett, ahol egy integetés erejéig élő egyenes adásban sikerült kapcsolatot teremtenem otthon maradt barátnémmel (ugye, Márti?!), a teret figyelő webkamera segítségével.

(https://www.skylinewebcams.com/en/webcam/espana/canarias/santa-cruz-de-tenerife/la-orotava.html) 

A tér egyik sarkában remek cukrászda bújik meg, itt reggeliztem, és olvastam utána, mit is nézzek még meg ebben a városban. Dolgom végeztével lesétáltam a Callé Tomas Perezen a Fogantatás-templomig (Iglesia de Nuestra Senora de la Concepción). Kupolája és harangtornyai a város látképeinek meghatározó elemei, messziről is felhívják magukra a figyelmet. Az épület 1788-ban fejezték be barokk-rokokó stílusban. 

A templom előtti tér közepén zenepavilon áll, körbe éttermek, bárok, kávézók. Délelőtti is pezsgő, élénk hangulat uralkodott. 

Körsétám utolsó két állomásán kerteket kerestem fel. A Jardines de la Victoria teraszairól csodálatos panoráma nyílik Puerto de la Cruz partszakaszára. A gondozott mértani kertet a 19. században alakították ki. Eredetileg mauzóleumként szolgált volna, mikor a püspök megtagadta a keresztény temetést Diego de Pinte márkitól, azonban később az egyházfi mégis meggondolta magát, így a kert kert maradt. Januárban medencéi és kaszkádjai víztelenül díszlettek, érdemes lehet meglátogatni a helyet tavasszal is. 

A városháza mögött, zsebkendőnyi területen található a Hijuela del Botanico apró növénykertje. Ám ez a szűkös hely is elegendő ahhoz, hogy felvonultassanak és bemutassanak itt mintegy 3000 afrikai, ausztráliai és közép-amerikai növényfajtát. A kerten a középen található méretes sárkányfa uralkodik. Ugyan nem olyan nagy, mint az Icod de los Vinosban található híresebb testvére, de így is nagyon impozáns. 

A fentebb említett nevezetességek látogatása ingyenes, a templomokban az adományok számára kitett perselyekbe lehet dobni annyit, amennyit szánunk rá.

Délutánra átautóztam Puerto de la Cruzba tenni egy rövid sétát és megismerni a város atmoszféráját. Parkolóhelyet találni itt is nagy kihívás, nem is sikerült a központban, viszont szerencsére szinte minden gyalogló távolságon belül található, nem is baj, ha nem a legnyüzsgőbb helyen tesszük le a kocsit.

A város legnevezetesebb látványossága a Loro Parque, legtöbben emiatt látogatnak ide. Orca show, papagájok, delfinek, majmok, tigrisek és még ezerféle állat várják az ide látogatókat. Én úgy döntöttem, hogy ezt inkább kihagyom, és helyette sétálok egyet a színpompás, élettől pezsgő utcákon, és keresek végre egy helyet, ahol árulnak tisztességes churrost, mert őszintén megvallva botrányosnak találtam, hogy hatodik napja tartózkodom spanyol felségterületen, és nem botlottam még egy jó churreriaba. (Most komolyan, milyen világot élünk?!)

Az autót letéve első utam egyenesen az óceánhoz vitt. A viszonylag hideg vízhőfok ellenére már januárban is népszerű volt a partszakasz. Tettem egy kört az egykori kalóztámadások elleni védelemben fontos szerepet játszó, 1630 és 1644 között épült Szent Fülöp vár (Castillo San Felipe) körül, majd a belváros felé vettem az irányt.

Színes utcák vezettek a történelmi központ felé. Mindenhol éttermek, bárok, szórakozóhelyek és shopok hosszú sora.

Engem is elkapott a vásárlási láz, amikor megláttam az első papírboltot, be is szereztem gyorsan utolsó perceit élő naplóm méltó utódját. A nap hátralévő részét céltalan bolyongással töltöttem templomok, egy tapas bár, az óceánpart, nyüzsgő terek és sok színes ház társaságában.

A kocsihoz visszaindulván a szerencse is rám mosolygott, mert végre-végre találtam egy remek churreriát, így képzeletbeli tennivalóim listájáról végre ezt a (t)ételt is kihúzhattam. :)