La Orotavaba érve a legnagyobb kihívás a parkolóhely-keresés volt. Éjszaka érkeztem, és 5-6 kör megtétele után sikerült találnom egy félig-meddig szabálytalan, hangyányi helyet, ahová minden parkolási tudományomat bevetve (szőke nőről van szó, ne feledjük! a szerk.) egyetlen karcolás nélkül sikerült…

A pihenőnap után úgy éreztem, szívem és lábaim tetterőtől feszülnek, így nekivághatok a korábbra kigondolt Masca-túrának. Az előzőleg kitervelt stratégia szerint Santiago del Teideben hagytam a kocsit, majd átbuszoztam a túra kiindulópontjához, a "Kalózfalu" vagy "Az elfeledett falu" néven is…

A Teide csúcs-napfelkeltéje és a gomerai kalandok után sajgó térdeim jajszavát értő füllel meghallván a korábban eltervezett Masca-völgytúrát lazább hangvételű autós kalandozásra váltottam fel kinntartózkodásom negyedik napján. Mivel nem siettem sehová, reggelitől megelégedett gyomorral remek…

Amikor összegondoltam a tenerifei útitervem, hamar világossá vált, hogy La Gomera szigetére sajnos csak egy napom fog jutni, de mindenképpen meg akartam ízlelni, még ha csak egy apró harapás is jut belőle. Rég vágyott célpont volt ez, túrákkal, kalandozással, napfelkeltékkel és napnyugtákkal, de…

Szóval az úgy volt, hogy jött egy villanás.  December vége volt, hideg, nyúlós, sötét… Azt, hogy januári napfény és tengeri szellő kell nekem, már szeptemberben eldöntöttem, de akkor még Vietnám kezdett el körvonalazódni (nyilván az is vávávává célpont), de reménybeli útitársaim menet közben…